14.fejezet- Mert csak így lehet..

,,Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani."

Látok dolgokat..

Melyek kiborítanak..

Melyek felemésztenek..

Minden reális gondolkodást elsöpörve..

Nem maradt semmi..

Semmi..amibe kapaszkodhatnék..

Valamibe ami értelmet ad..

Valamibe..ami kevésbé fáj..

~..~

Csak futottam, nem néztem hátra. Próbáltam elfutni mindentől. Liam-től, ezektől az idióta auráktól, a borzalmas rémálmoktól..Nem bírtam tovább.
Kezdek megőrülni. Igen, ez lehet az egyetlen ésszerű magyarázat. Mivel épelméjű ember nem lát ilyen dolgokat.
Nem is akartam már tudni, hogy ki ő. Nem akartam azokat a válaszokat. Túl rémült voltam. És csalódott. Csalódtam magamban azért, mert ilyen könnyen feladtam. Hiszen számítottam rá. Tudtam, hogy semmi jó nem fog kisülni abból, hogy Liam után kezdek kutakodni. Tudtam jól, mire vállalkozom és jutottam is valamire. De hamar feladtam, ami nem jellemző rám. A francba.

 Gondolataimat a hátam mögül hallatszó futó léptek szakították meg. Még gyorsabban szedtem a lábaimat, míg egy épülethez nem értem. Elbújtam mögé, és támogatásképp az egyik kezemet a falnak támasztottam, míg a másikkal átkaroltam a térdem. Kapkodtam a levegőt.
- Jól vagy?- kérdezte egy ismerős hang.
Rémülten fordultam a hang irányába.
- Ne gyere a közelembe!- löktem el magamat a faltól.
- Elizabeth, kérlek..!- kezdte Liam.
- Igen, eleinte még ezt akartam! Hogy megmagyarázd! De tudod, így jobban belegondolva, nem érdekelnek a különös dolgaid. Az sem, hogy mit rejtegetsz. Nekem ez túl sok. Úgy néz ki..- itt elharaptam a mondatot.
Ő a falnak támaszkodott és így szólt:
- Folytasd!
- ...veszélyes vagy. És nekem erre nincs szükségem. Igaz, sok mindent nem értek veled kapcsolatban, de ha az, hogy értsem, veszéllyel jár, akkor inkább nem akarom tudni. Mert az amit csinálsz..
- Mire gondolsz?- kérdezte Liam a fejemben.
Megfeszültem.
- Ezt, hogy csináltad?
Mikor nem tagadta le, megint elfogott a félelemérzet. Igazi volt. Nem képzeltem. Akkor meg..hogyan?
- Ezt, hogy csináltad?- ismételtem meg a kérdést.
Ravaszul elmosolyodott.
- Mit csináltam?
- Ne!- figyelmeztettem.- Ne tettesd, hogy nem csinálod.
Válla még mindig a falnak döntötte, arcán pedig lassú vigyor terült el.
De a szeme..
Reménykedett. Nem értettem, miben.
- Mondd el, hogy szerinted mit csinálok.
- A..gondolataim.
- Mi van velük?
- Liam..
- Csak mondd el!- kérte.
Kerestem valami értelmes magyarázatot erre az egészre. Nem nagyon találtam.
- Beszélsz a fejemben.- jelentettem ki végül.
Nem tagadta, de nem is ismerte el. Csak nézett rám. Várta, hogy folytassam.
Megvilágosodtam. Ő azt akarja, hogy kitaláljam, ki ő. De hát semmin nem tudok elindulni. És az amiket láttam, és tudok, nem magyaráznak meg semmit. Vagy talán..ezekkel kapcsolatos minden? De miért nem mondhatja el? Miért kell kitalálnom.
Kikerekedett szemmel néztem rá. Tudtam mi ő.
- Te egy..- kezdtem.
- Igen?- felcsillantak a szemei.
- Te egy szugeráló vagy!- mondtam diadalmasan.
- Tessék?
- Hát persze!- kezdtem bele a magyarázatba.- Egész idő alatt hipnotizáltál. A szavak, Mr.Oconell, Louis..mindent amit láttam, te szugeráltad bele a fejembe. Most már értek mindent.
Meghökkenve nézett rám. Eltaláltam. Vagy mégsem.
Hosszan és mélyen jutalmazta a nevetésével, a magyarázatomat.
- Micsoda elméleteid vannak.- mondta nevetve, de a hangjában éreztem a csalódottságot. Csalódott..bennem?
- Nem találtam el?- kérdeztem.
- Kicsit sem.- rázta meg a fejét.
- De miért nekem kell kitalálnom? Miért nem mondhatod el?
- Mert csak így lehet..- mondta halkan, szeme megakadt egy ponton, mintha másra figyelne.
- Tessék?
- Semmi. Vissza szeretnél menni, vagy inkább vigyelek haza?- váltott témát.
- Hát..inkább haza vinnél? Persze ha nem baj. De ha te maradni szeretnél..
- Nem esik nehezemre.- mosolygott kedvesen.
Elgondolkozva néztem rá. Azt hiszem félreismertem. Eleinte még sötétnek és veszélyesnek találtam, és ma is volt egy ilyen érzésem, de ha jobban átgondoljuk a dolgokat..
Sosem ártott nekem. Jó igen, vannak fura dolgai, de nem akarja eltitkolni..hiszen azt akarta, hogy kitaláljam. Őszinte szeretne lenni, de valami, vagy valaki nem engedi. És múltkor is kiállt mellettem, amikor találkoztam Louis-sal.
Tőle nem kell tartanom.
Azt hiszem..