,,Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben - de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot."
*Elizabeth szemszöge*
A reggeli nap fénye egyenletesen vetődött a szobám falaira, az ablakon keresztül. A fény hirtelen rám villant, egyenesen a szememet érte. Összeszorítottam és kitérve a fény elől felültem az ágyban. Minden olyan..normális volt. Az álmaimat illetően.
Azt álmodtam, hogy megállás nélkül futok a folyosón a sötétben, de valójában senki sem kerget. Talán a sötétség elől futhattam, mivel a folyosó végére érve valakibe beleütköztem és hirtelen erős világosság töltötte be a helyiséget. A fény Liam-ből áradt. A karjai védekezően fonódtak a derekamra. Amikor már elég közel hajolt hozzám, feleszméltem.
Ettől a nevetséges álomtól muszáj volt felnevetnem. Még hogy Liam-ből tisztaság áradna! Ez aztán hihetetlen. Inkább ő lenne maga a megtestesült titokzatosság és sötétség, mint a tiszta, őszinte világosság. De nézzük a jó oldalát. Kivételesen nem azt láttam, hogy meghal.
Elkomorodtam. Valójában tényleg örülök, hogy többé nem álmodok ilyen borzalmakat. Soha többé nem akarom látni, ahogy szenved. Sőt, senkit. Azt a jelenetet senkinek sem kívánnám.
Apropó Liam..
Egymás után villantak fel az a tegnap történt események emlékei. Emlékszem, Liam-mal beszélgettem, mielőtt megettem volna a levest, amit nekem készített. Azután nagyon álmos lettem és egy kicsit szédültem is..
Te jó ég!
Valamit rakott a levesbe? Elakart..altatni. Ezt nem hiszem el. Ez megmagyarázza azt, hogy miért az ágyamban keltem. Gondolom felhozott. Milyen udvarias! Bedrogoz, aztán felhoz a szobámba. Igazi úriember. Ennyi erővel ott is hagyhatott volna a kanapén kihasználva a helyzetet...
A helyzetet. Vagyis engem.
Nem. Nem. Nem. Azért erre nem lenne képes. Igaz, hogy rejtélyes, perverz, és azt hiszi mindent tud, de egy lány megerőszakolása nem tartozik közéjük. És akkor visszatérünk az elejére. Semmit nem tudok róla! Honnan tudnám azt, hogy mi tartozik a hatáskörébe? De attól még..ez abszurd.
Megráztam a fejem, kiűzve magamból ezeket a gondolatokat.
A telefonomra néztem. Délután 4 óra. Vagyis..
Vasárnap 4 óra.
Átaludtam egy teljes napot? Utoljára még péntek volt. Nem szoktam ilyen sokáig aludni. Ajj, annyira zavaros minden.
Kihasználva a mai napot megcsináltam az elmaradott házikat, rendet raktam és felöltöztem. Pont ekkor jutott eszembe a randi Liam-mal. Témánál vagyunk.
Az órámra néztem. 6 óra.
Sietősen felvettem egy szűk farmert, hozzá illő, válltól csuklóig hosszú csipkés, kék felsőt ami mélyen kivágott volt. Nem volt kurvás, de szolid sem. Néztem még egy percig magam a tükörben és levettem a felsőt. Minek öltözzek így ki? De mondjuk kit érdekel! Ez is a ruhatáram közé tartozik, tehát nem érdekel mit gondol Liam.
Nincs időm ezen gondolkodni. El fogok késni, ha folytatom magammal a vitát.
Visszavettem a felsőt és felhúztam egy fűzős csizmát. A biztonság kedvéért ruhámhoz illő selyemsálat is magamra vettem. Kiegészítőként egy angyalszárnyas, zafírkék csepp fülbevalót tettem fel.
A barna hajamat copfba fogtam, és a hajsütővasammal loknikba csavartam. Ezután szolid smink és kész vagyok.
.jpg)
Hát..nem kihívó és nem is hétköznapi ez a viselet. Amikor eldöntöttem, hogy jó leszek, az órámra pillantottam. 7 óra. Lekapcsoltam a villanyt és bezártam az ajtót. Már indultam is, de megtorpantam.
Azt se tudom merre és hova kell menni. Most komolyan belehalt volna, ha nem játssza az eszét és végre normálisan válaszol a kérdésekre? Na jó, elegem van.
Bosszúsan lépdeltem vissza az ajtóhoz, a hátam mögül viszont kerekek hangját hallottam.
Megfordultam, és a szürke Neon-t láttam leparkolva, amiből Liam szállt ki. Kezeit lazán zsebre dugta miközben odajött hozzám.
- Nahát- nézett végig rajtam elismerően.- Gyönyörű vagy.
Akaratlanul is elpirultam.
- Köszi. Te sem nézel ki rosszul.- mondtam saját magamon is meglepődve. Úgy tűnt őt is meglepte a kijelentésem, de aztán elmosolyodott. És az a mosoly, egyszerűen fantasztikus volt. Kedves és hívogató. Teljesen eltért attól a sötét vigyortól. Vajon melyik lehet az igazi énje?
- Angyalom?- kérdezte aggódva.
- Tessék?- tértem magamhoz.
Elnézően elmosolyodott.
- Azt kérdeztem mehetünk-e.
- Ó! Hát tudod, mielőtt még bárhová is mennénk, előre leszögezném, hogy nem megyek veled semmilyen diszkóba, bárba, vagy valami elavult lebujba. És ezt azért mondom, hogy nehogy valamit belerakj az italomba.
Elnevette magát. Miért röhög rajtam mindig?
- Most komolyan ezt gondolod rólam? Hogy megmérgeznélek? Ennyire nem kedvelsz engem?
Szívesen felhoztam volna a péntek estét, hogy belerakott valamit abba a levesbe, amitől egy teljes napot átaludtam, de nem tettem. Ennek a randinak számomra az a célja, hogy minél több választ kihúzhassak Liam-ből. Mivel nem akarok összejönni vele. Még csak az kéne! Inkább ezt válaszoltam:
- Még semmivel sem bizonyítottad be az ellenkezőjét.
- Lehet, hogy az este végén teljesen máshogy fogod gondolni.- jelentette ki sejtelmesen.
Erre csak forgattam a szemem.
- Valószínűleg. Nos, akkor hova is megyünk?
- Meglepetés.
Tiltakozóra nyitottam a számat.
- Nem, nem viszlek semmiféle bárba, diszkóba, vagy lebujba. Teljesen más terveim vannak.- vágott a szavamba.
- Helyes.- mondtam kimérten. De valójában nagyon is örültem annak, hogy odafigyelt arra amit mondtam.
Rendben. Talán igaza van. Lehet, hogy teljesen már ember, mint hittem.
Az út közben végig ezen agyaltam. Talán igaza volt abban, hogy nekem nyomós ok kell ahhoz, hogy megismerjek valakit. Bevallom, nem szívesen adok neki igazat de.. így van. De mindez azért, mert már annyit csalódtam az emberekben. És olyan emlékeket hordozok magamban, amikben sokszor adtam bizalmat olyan embereknek, akik nem érdemelték meg. Hiába, ezek miatt kellett megerősödnöm. És nem bántam meg. Így legalább tisztán látok.
De talán Liam más. Lehet, hogy megnyílna nekem, ha nem lennék olyan ellenszenves és gyanakvó vele szemben. De olyan sok megkérdőjelezhető dolog van körülötte, amik nem hagynak nyugodni. Viszont..most az egyszer el kéne engednem magam. A kérdések várhatnak..azt hiszem.
A Neon gyorsan leparkolt, az út számomra rövid volt, hisz nem is nagyon figyeltem oda. És akkor láttam meg.
A látvány, ami magam előtt termett, egyszerűen elképesztő volt.
A vidámpark.
A fények gyönyörűen világították ki az óriáskeréktől kezdve, a hullámvasútig mindent. Az emberek vidám nevetése és adrenalintól telt sikolyuk betöltötte a nyüzsgő helyet.
Utoljára 12 évesen voltam vidámparkban. Igen..akkor még minden teljes volt az életemben.
Ámuldozva meredtem magam elé, Liam pedig mosolyogva figyelte a reakciómat.
- Bemenjünk?- kérdezte.
- Igen.- mondtam boldogan.
Liam két főre fizetett be minket, úgy, hogy amíg itt vagyunk bármire felülhetünk és bármit kipróbálhatunk, ha felmutatjuk az azonosító karkötőnket. A pénztárban mindenki kap ilyet, ezzel azonosítva, hogy fizettünk jegyet.
Majd' kiugrottam a bőrömből, mindent kiakartam próbálni. Illetve egyet kivéve.
- Gyerünk az óriáskerékre!- fogta meg a kezem Liam.
Próbált előre mozdulni, de én egy helyben maradtam. Tekintetem fennragadt egy ponton a kerék tetején. A gyerekek boldogan integettek a lentről figyelő szüleiknek.
Tudom, kicsit cinkes, de kiskoromban is féltem felülni az óriáskerékre. Régen láttam egy filmet amiben egy kislány csak úgy véletlenül kiesett a kocsiból, és lezuhant. Azóta nem merek felülni rá. Sajnos, ez a félelemérzet azóta bennem maradt.
Nem vitás, túl magasan van.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Nem szeretnél valami másra felülni?- néztem körbe.
Felé fordultam, erősen őt bámultam. Olyan pillantása volt mit még azelőtt nem tapasztaltam. Gondoskodó. Mosolygott rám, én pedig óvatosan visszanéztem.
- Tériszonyos vagy, angyalom?
Állam megfeszült.
- Nem.- tiltakoztam- Csak nem szeretek ilyen messze lenni a földtől.
Próbálta visszafojtani a nevetését.
- Az, tulajdonképpen ugyanaz.
- Liam.- figyelmeztettem szigorúan.
- Oké, oké.- tette fel a kezeit védekezően.- Figyelj. Ha attól félsz, hogy esetleg leesel, megnyugtatlak, nem fogom hagyni. És egyébként, a kocsiban van speciális csat, ami meggátolná.
Megint az a pillantás. Elmosolyodtam. Ez, kivételesen aranyos volt tőle. Ugyanaz az érzés tört elő belőlem mint múltkor. Most a másik részem, a tiltakozó is kezdett..bízni benne.
- Rendben.- mondtam.- Bízom benned.
Nem akartam ezt kimondani. Teljesen véletlenül csúszott ki a számon. A francba.
Apropó Liam..
Egymás után villantak fel az a tegnap történt események emlékei. Emlékszem, Liam-mal beszélgettem, mielőtt megettem volna a levest, amit nekem készített. Azután nagyon álmos lettem és egy kicsit szédültem is..
Te jó ég!
Valamit rakott a levesbe? Elakart..altatni. Ezt nem hiszem el. Ez megmagyarázza azt, hogy miért az ágyamban keltem. Gondolom felhozott. Milyen udvarias! Bedrogoz, aztán felhoz a szobámba. Igazi úriember. Ennyi erővel ott is hagyhatott volna a kanapén kihasználva a helyzetet...
A helyzetet. Vagyis engem.
Nem. Nem. Nem. Azért erre nem lenne képes. Igaz, hogy rejtélyes, perverz, és azt hiszi mindent tud, de egy lány megerőszakolása nem tartozik közéjük. És akkor visszatérünk az elejére. Semmit nem tudok róla! Honnan tudnám azt, hogy mi tartozik a hatáskörébe? De attól még..ez abszurd.
Megráztam a fejem, kiűzve magamból ezeket a gondolatokat.
A telefonomra néztem. Délután 4 óra. Vagyis..
Vasárnap 4 óra.
Átaludtam egy teljes napot? Utoljára még péntek volt. Nem szoktam ilyen sokáig aludni. Ajj, annyira zavaros minden.
Kihasználva a mai napot megcsináltam az elmaradott házikat, rendet raktam és felöltöztem. Pont ekkor jutott eszembe a randi Liam-mal. Témánál vagyunk.
Az órámra néztem. 6 óra.
Sietősen felvettem egy szűk farmert, hozzá illő, válltól csuklóig hosszú csipkés, kék felsőt ami mélyen kivágott volt. Nem volt kurvás, de szolid sem. Néztem még egy percig magam a tükörben és levettem a felsőt. Minek öltözzek így ki? De mondjuk kit érdekel! Ez is a ruhatáram közé tartozik, tehát nem érdekel mit gondol Liam.
Nincs időm ezen gondolkodni. El fogok késni, ha folytatom magammal a vitát.
Visszavettem a felsőt és felhúztam egy fűzős csizmát. A biztonság kedvéért ruhámhoz illő selyemsálat is magamra vettem. Kiegészítőként egy angyalszárnyas, zafírkék csepp fülbevalót tettem fel.
A barna hajamat copfba fogtam, és a hajsütővasammal loknikba csavartam. Ezután szolid smink és kész vagyok.
Azt se tudom merre és hova kell menni. Most komolyan belehalt volna, ha nem játssza az eszét és végre normálisan válaszol a kérdésekre? Na jó, elegem van.
Bosszúsan lépdeltem vissza az ajtóhoz, a hátam mögül viszont kerekek hangját hallottam.
Megfordultam, és a szürke Neon-t láttam leparkolva, amiből Liam szállt ki. Kezeit lazán zsebre dugta miközben odajött hozzám.
- Nahát- nézett végig rajtam elismerően.- Gyönyörű vagy.
Akaratlanul is elpirultam.
- Köszi. Te sem nézel ki rosszul.- mondtam saját magamon is meglepődve. Úgy tűnt őt is meglepte a kijelentésem, de aztán elmosolyodott. És az a mosoly, egyszerűen fantasztikus volt. Kedves és hívogató. Teljesen eltért attól a sötét vigyortól. Vajon melyik lehet az igazi énje?
- Angyalom?- kérdezte aggódva.
- Tessék?- tértem magamhoz.
Elnézően elmosolyodott.
- Azt kérdeztem mehetünk-e.
- Ó! Hát tudod, mielőtt még bárhová is mennénk, előre leszögezném, hogy nem megyek veled semmilyen diszkóba, bárba, vagy valami elavult lebujba. És ezt azért mondom, hogy nehogy valamit belerakj az italomba.
Elnevette magát. Miért röhög rajtam mindig?
- Most komolyan ezt gondolod rólam? Hogy megmérgeznélek? Ennyire nem kedvelsz engem?
Szívesen felhoztam volna a péntek estét, hogy belerakott valamit abba a levesbe, amitől egy teljes napot átaludtam, de nem tettem. Ennek a randinak számomra az a célja, hogy minél több választ kihúzhassak Liam-ből. Mivel nem akarok összejönni vele. Még csak az kéne! Inkább ezt válaszoltam:
- Még semmivel sem bizonyítottad be az ellenkezőjét.
- Lehet, hogy az este végén teljesen máshogy fogod gondolni.- jelentette ki sejtelmesen.
Erre csak forgattam a szemem.
- Valószínűleg. Nos, akkor hova is megyünk?
- Meglepetés.
Tiltakozóra nyitottam a számat.
- Nem, nem viszlek semmiféle bárba, diszkóba, vagy lebujba. Teljesen más terveim vannak.- vágott a szavamba.
- Helyes.- mondtam kimérten. De valójában nagyon is örültem annak, hogy odafigyelt arra amit mondtam.
Rendben. Talán igaza van. Lehet, hogy teljesen már ember, mint hittem.
Az út közben végig ezen agyaltam. Talán igaza volt abban, hogy nekem nyomós ok kell ahhoz, hogy megismerjek valakit. Bevallom, nem szívesen adok neki igazat de.. így van. De mindez azért, mert már annyit csalódtam az emberekben. És olyan emlékeket hordozok magamban, amikben sokszor adtam bizalmat olyan embereknek, akik nem érdemelték meg. Hiába, ezek miatt kellett megerősödnöm. És nem bántam meg. Így legalább tisztán látok.
De talán Liam más. Lehet, hogy megnyílna nekem, ha nem lennék olyan ellenszenves és gyanakvó vele szemben. De olyan sok megkérdőjelezhető dolog van körülötte, amik nem hagynak nyugodni. Viszont..most az egyszer el kéne engednem magam. A kérdések várhatnak..azt hiszem.
A Neon gyorsan leparkolt, az út számomra rövid volt, hisz nem is nagyon figyeltem oda. És akkor láttam meg.
A látvány, ami magam előtt termett, egyszerűen elképesztő volt.
A vidámpark.
A fények gyönyörűen világították ki az óriáskeréktől kezdve, a hullámvasútig mindent. Az emberek vidám nevetése és adrenalintól telt sikolyuk betöltötte a nyüzsgő helyet.
Utoljára 12 évesen voltam vidámparkban. Igen..akkor még minden teljes volt az életemben.
Ámuldozva meredtem magam elé, Liam pedig mosolyogva figyelte a reakciómat.
- Bemenjünk?- kérdezte.
- Igen.- mondtam boldogan.
Liam két főre fizetett be minket, úgy, hogy amíg itt vagyunk bármire felülhetünk és bármit kipróbálhatunk, ha felmutatjuk az azonosító karkötőnket. A pénztárban mindenki kap ilyet, ezzel azonosítva, hogy fizettünk jegyet.
Majd' kiugrottam a bőrömből, mindent kiakartam próbálni. Illetve egyet kivéve.
- Gyerünk az óriáskerékre!- fogta meg a kezem Liam.
Próbált előre mozdulni, de én egy helyben maradtam. Tekintetem fennragadt egy ponton a kerék tetején. A gyerekek boldogan integettek a lentről figyelő szüleiknek.
Tudom, kicsit cinkes, de kiskoromban is féltem felülni az óriáskerékre. Régen láttam egy filmet amiben egy kislány csak úgy véletlenül kiesett a kocsiból, és lezuhant. Azóta nem merek felülni rá. Sajnos, ez a félelemérzet azóta bennem maradt.
Nem vitás, túl magasan van.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Nem szeretnél valami másra felülni?- néztem körbe.
Felé fordultam, erősen őt bámultam. Olyan pillantása volt mit még azelőtt nem tapasztaltam. Gondoskodó. Mosolygott rám, én pedig óvatosan visszanéztem.
- Tériszonyos vagy, angyalom?
Állam megfeszült.
- Nem.- tiltakoztam- Csak nem szeretek ilyen messze lenni a földtől.
Próbálta visszafojtani a nevetését.
- Az, tulajdonképpen ugyanaz.
- Liam.- figyelmeztettem szigorúan.
- Oké, oké.- tette fel a kezeit védekezően.- Figyelj. Ha attól félsz, hogy esetleg leesel, megnyugtatlak, nem fogom hagyni. És egyébként, a kocsiban van speciális csat, ami meggátolná.
Megint az a pillantás. Elmosolyodtam. Ez, kivételesen aranyos volt tőle. Ugyanaz az érzés tört elő belőlem mint múltkor. Most a másik részem, a tiltakozó is kezdett..bízni benne.
- Rendben.- mondtam.- Bízom benned.
Nem akartam ezt kimondani. Teljesen véletlenül csúszott ki a számon. A francba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése