,,Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?"
Még hozzá azért kell felhívnom, mert nem mondta meg, hol találkozzunk. Biztos, hogy direkt csinálta. Sőt. Előre megtervezte az egészet. Tudta, hogy ideges leszek, amikor azt mondta, hogy hívjam fel. Tudta, hogy azonnal kiviharzok, kérdést se feltéve. Most komolyan. Nincs más akit gyötörhetne?
Nem akartam elmenni vele sehová. Túlságosan is veszélyes lenne kettesben lenni vele. Ugyanakkor pedig csábító is..És amit mondott..Azt mondta, hogy ha elmegyek vele, akkor válaszol a kérdéseimre. És nekem rengeteg van belőlük. De egyben tartok tőle, hogy megint csak becsap, eléri, hogy elmenjek vele randira, aztán, mint mindig, kitér a válasz adás elől. Túl nagy a kockázat. De vállalnom kell, ha meg akarom tudni, hogy mi történik körülöttem.
Hosszú töprengés után elővettem a füzetemet és tárcsáztam. Többször is kicsöngött de az utolsó pillanatban felvette.
- Igen?- hangos zene és pohár csörömpölések zaja szűrődött át a vonalon.
- Szia, Elizabeth vagyok.
- Nahát, Elizabeth.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Gondolom megint az az önelégült vigyor lehetett a képén.- Azt hittem nem fogsz felhívni. Helyesbítek. Soha.
- Egy null neked. Élvezd ki. Figyelj, tegnap nem mondtad meg, hogy hol találkozzunk.- mondtam a telefonba fog csikorgatva, hogy megint ő áll nyerésre. Abban a pillanatban le akartam csapni a telefont, hogy legalább a maradék büszkeségem megmaradjon, de megszólalt.
- Sajnálom, angyalom, de most nem tudok beszélni. Épp dolgozom.- mondta a telefonba mosolyogva.
- Dolgozol?- kérdeztem meglepetten.
- Igen. Csapos vagyok a Code bárban.
- Ó! Nem tudtam, hogy van állásod.
- Sok mindent nem tudsz rólam.- a hangja hirtelen megváltozott.- De ezen változtathatunk. Tudod mit? Amint végeztem, átmegyek hozzád és megbeszéljük.
- Nem! Várj, honnan tudod, hogy hol..- letette.
Hitetlenkedve meredtem a telefonra, aztán az ágyamra dobtam.
Nem fogom beengedni. Ne is számítson rá. Ha kell kint fogok őrködni egész este, hogy beolvashassak neki. Mégis mit gondol rólam, hogy hülye vagyok?
Tényleg az vagyok. Egész este kint ültem, arra várva, hogy megérkezzen, de közben a dühöm kezdett elillanni és balszerencsémre az eső is elkezdett zuhogni. Teljesen eláztam. És fáztam is. A fogaim is vacogtak. Biztos, hogy meg fogok fázni, lehet, hogy lázam is lesz. Azt se értem miért nem mentem be. Egyáltalán mi a fenének jöttem ki? Csak azért, hogy közöljem vele a véleményemet? Persze azért is de..
Nem.
Egész nap egyedül voltam. Elinor, a szüleivel elutaztak a hétvégére, anyu szintén, de ő munka ügyben. Ő sosem volt itthon, így már megszoktam, hogy sosincs velem. De ez egy másik történet.
Valójában látni akartam Liam-et. A tudatalattim majd' ki csattan, hogy újra lássa. Nem tudom miért, de így volt. És már nem rázott ki tőle a hideg, mint az elején. Nem féltem tőle. Kezdtem.. bízni benne. És hiányzott.
Nem!
Nem érezhetek ilyet. Semmit nem tudok róla és valamit rejteget. Rá kell jönnöm, hogy mi az. Nem szerethetek belé. Most nem. Belé nem.
Ott ültem a zuhogó esőben, mint egy idióta, amikor egy fekete Neon gurult a járdaszegélyhez. Liam lépett ki a vezetőülés felőli ajtón és odasétált hozzám. Aggódva méregetett.
- Egész végig idekint voltál?- leguggolt mellém és lehúzta az első ruhát ami rajta volt: egy fekete pulcsit ami alatt még egy fekete póló maradt. A fejemre illesztette a póló nyakkivágását, és egy pillanat múlva a karomat is áttolta az ujján. A póló nagy volt rám, az ujja rálógott a kezemre. Sós víz és mentás szappan illata keveredett rajta. Megnyugtatóan töltötte ki a bennem tátongó űrt.
Nem válaszoltam. Nem akartam, hogy tudja, hogy csak is miatta jöttem ki és ültem a lépcsőn azt várva, hogy megérkezzen. Nem akartam, hogy tudja, hogy érzek iránta valami irányíthatatlan és valamiért egyben csillapíthatatlan vágyat, amit nem tudok hová tenni. Én magam sem akartam tudni, sem bevallani magamnak.
- Meg fogsz fázni.-mondta.
- Er-r-r-re én is r-r-rájöttem, előbb mint g-g-gondolnád- mondtam dideregve.
Liam halványan elmosolyodott de nem úgy mint aki jól szórakozik.
- Gyere, beviszlek.
- Kösz, de megoldom m-m-magamtól is.- mondtam és feltápászkodtam. Abban a pillanatban elkapott a szédülés, és elvesztettem az egyensúlyomat. Már éreztem is a kemény talajt, azonban erős kezekben találtam magam.
Liam az utolsó pillanatban elkapott.
Kiszabadítottam magam a karjai közül, mert még a végén ott maradtam volna.
- Nem fogsz bejönni a házamba!- olyan dühösen néztem rá amennyire csak tudtam.
Mintha meg se hallotta volna amit mondtam, egy szó nélkül felkapott a derekam és a térdhajlatomnál és becipelt a házba.
- Tegyél le!- a hangom még sem volt olyan határozott mint reméltem.- Nem hallottad?
Ahhoz képest, hogy azt mondtam tegyen le, egyáltalán nem akartam. Sőt még csak nem is rángatóztam. Jó volt közel érezni őt magamhoz.
Jaj, már megint miket beszélek. Ez az eső megtette a hatását.
A kanapéig cipelt, végül óvatosan letett rá. Én persze nem maradtam nyugton. Felálltam és a kezemet karba fonva szembefordultam vele. Egy fejjel magasabb volt nálam így a fejem a vállával került egy vonalba. Hátra kellett döntenem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Igazán köszönöm a menyasszonyi jelenetet, de most kérlek távozz!- Az a legjobb ha határozott a hangom, így kevésbé valószínű, hogy meggondolom magam.
- Késő van.- tekintete ugyanolyan volt, mint az enyém, a csökönyös csillogás tükröződött benne.
- Biztosan éhes vagy. És át vagy fázva.
- Nem. Igen. Vagyis igen, de..
- Szereted a levest?
- Én..- Szeretném tudni mit keresel a házamban!
- A levest?- visszhangoztam.
Úgy tűnt ez mulattatja.
- Forróvíz, zöldségek..
- Tudom mi az a leves!- szakítottam félbe ingerülten.
Mielőtt megállíthattam volna,elment mellettem, befelé. A folyosó végén balra fordult. A konyhába.
A mosogatóhoz ment, megnyitotta a csapot, és beszappanozta a fél karját.
Kétségtelenül otthon érezte magát; először a kamrához ment, aztán átkutatta a hűtőt, onnan elővéve a hozzávalókat. Aztán végigtúrta a fiókokat és talált egy kést.
Azt hiszem félig már pánikoltam, hogy Liam-et késsel a kezében látom, amikor valami máson akadt meg a szemem. Két lépést előreléptem és a tükörképemre hunyorítottam az egyik serpenyőn, ami az edényes állványon lógott felakasztva. A hajam! Úgy nézett ki, mintha egy ázott görény feküdt volna rajta. Teljesen átázott, csöpögött le róla a víz. A ruhámról ne is beszéljünk. Biztos, hogy legközelebb nem leszek olyan ostoba, hogy kint üljek a zuhogó esőben.
A szám elé kaptam a kezem.
Liam elmosolyodott.
- Mi lenne ha lezuhanyoznál? Addig én megcsinálom a levest.
Csak bámultam rá.
- Hogy egyedül hagyjalak a házamban késsel a kezedben? Nem őrültem meg.
- Mit szólnál egy... alkuhoz?- fejét lehajtotta, arca árnyékba került, és a pilláin keresztül nézett fel rám. Ennek hatására megint úgy éreztem, hogy bízhatok benne.- Felmész, lezuhanyozol, átöltözöl és megeszed a levest. Cserébe válaszolok néhány kérdésedre.
- Ugyanezt ajánlottad fel, amikor randira hívtál.- akaratlanul is elpirultam visszagondolva.
- Lehet, de így hamarabb juthatsz válaszokhoz.
- Válaszolnál az én..kérdéseimre?
- Azt hiszem tudod, hogy értem.
Pontosan tudtam, hogy érti. Betekintést nyújt a személyes világába. Most végre megtudhatom, miért védelmez attól a Louis-tól, miért látom őt az álmaimban és, hogy ki is ő valójában. És talán..tudhat valamit azokról a furcsa aurákról amiket láttam.
- És ha most válaszolnál rájuk?
- Nehéz válaszokra koncentrálni, amikor így nézel ki.- bökött a fejével a ruhám felé és perverz mosoly öntötte el az arcát.
Lepillantottam Liam pólójára, ami nedves volt, és a felsőtestemhez tapadt.
- Rögtön jövök.- mondtam, és azzal kisiettem a konyhából.
Ott ültem a zuhogó esőben, mint egy idióta, amikor egy fekete Neon gurult a járdaszegélyhez. Liam lépett ki a vezetőülés felőli ajtón és odasétált hozzám. Aggódva méregetett.
- Egész végig idekint voltál?- leguggolt mellém és lehúzta az első ruhát ami rajta volt: egy fekete pulcsit ami alatt még egy fekete póló maradt. A fejemre illesztette a póló nyakkivágását, és egy pillanat múlva a karomat is áttolta az ujján. A póló nagy volt rám, az ujja rálógott a kezemre. Sós víz és mentás szappan illata keveredett rajta. Megnyugtatóan töltötte ki a bennem tátongó űrt.
Nem válaszoltam. Nem akartam, hogy tudja, hogy csak is miatta jöttem ki és ültem a lépcsőn azt várva, hogy megérkezzen. Nem akartam, hogy tudja, hogy érzek iránta valami irányíthatatlan és valamiért egyben csillapíthatatlan vágyat, amit nem tudok hová tenni. Én magam sem akartam tudni, sem bevallani magamnak.
- Meg fogsz fázni.-mondta.
- Er-r-r-re én is r-r-rájöttem, előbb mint g-g-gondolnád- mondtam dideregve.
Liam halványan elmosolyodott de nem úgy mint aki jól szórakozik.
- Gyere, beviszlek.
- Kösz, de megoldom m-m-magamtól is.- mondtam és feltápászkodtam. Abban a pillanatban elkapott a szédülés, és elvesztettem az egyensúlyomat. Már éreztem is a kemény talajt, azonban erős kezekben találtam magam.
Liam az utolsó pillanatban elkapott.
Kiszabadítottam magam a karjai közül, mert még a végén ott maradtam volna.
- Nem fogsz bejönni a házamba!- olyan dühösen néztem rá amennyire csak tudtam.
Mintha meg se hallotta volna amit mondtam, egy szó nélkül felkapott a derekam és a térdhajlatomnál és becipelt a házba.
- Tegyél le!- a hangom még sem volt olyan határozott mint reméltem.- Nem hallottad?
Ahhoz képest, hogy azt mondtam tegyen le, egyáltalán nem akartam. Sőt még csak nem is rángatóztam. Jó volt közel érezni őt magamhoz.
Jaj, már megint miket beszélek. Ez az eső megtette a hatását.
A kanapéig cipelt, végül óvatosan letett rá. Én persze nem maradtam nyugton. Felálltam és a kezemet karba fonva szembefordultam vele. Egy fejjel magasabb volt nálam így a fejem a vállával került egy vonalba. Hátra kellett döntenem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Igazán köszönöm a menyasszonyi jelenetet, de most kérlek távozz!- Az a legjobb ha határozott a hangom, így kevésbé valószínű, hogy meggondolom magam.
- Késő van.- tekintete ugyanolyan volt, mint az enyém, a csökönyös csillogás tükröződött benne.
- Biztosan éhes vagy. És át vagy fázva.
- Nem. Igen. Vagyis igen, de..
- Szereted a levest?
- Én..- Szeretném tudni mit keresel a házamban!
- A levest?- visszhangoztam.
Úgy tűnt ez mulattatja.
- Forróvíz, zöldségek..
- Tudom mi az a leves!- szakítottam félbe ingerülten.
Mielőtt megállíthattam volna,elment mellettem, befelé. A folyosó végén balra fordult. A konyhába.
A mosogatóhoz ment, megnyitotta a csapot, és beszappanozta a fél karját.
Kétségtelenül otthon érezte magát; először a kamrához ment, aztán átkutatta a hűtőt, onnan elővéve a hozzávalókat. Aztán végigtúrta a fiókokat és talált egy kést.
Azt hiszem félig már pánikoltam, hogy Liam-et késsel a kezében látom, amikor valami máson akadt meg a szemem. Két lépést előreléptem és a tükörképemre hunyorítottam az egyik serpenyőn, ami az edényes állványon lógott felakasztva. A hajam! Úgy nézett ki, mintha egy ázott görény feküdt volna rajta. Teljesen átázott, csöpögött le róla a víz. A ruhámról ne is beszéljünk. Biztos, hogy legközelebb nem leszek olyan ostoba, hogy kint üljek a zuhogó esőben.
A szám elé kaptam a kezem.
Liam elmosolyodott.
- Mi lenne ha lezuhanyoznál? Addig én megcsinálom a levest.
Csak bámultam rá.
- Hogy egyedül hagyjalak a házamban késsel a kezedben? Nem őrültem meg.
- Mit szólnál egy... alkuhoz?- fejét lehajtotta, arca árnyékba került, és a pilláin keresztül nézett fel rám. Ennek hatására megint úgy éreztem, hogy bízhatok benne.- Felmész, lezuhanyozol, átöltözöl és megeszed a levest. Cserébe válaszolok néhány kérdésedre.
- Ugyanezt ajánlottad fel, amikor randira hívtál.- akaratlanul is elpirultam visszagondolva.
- Lehet, de így hamarabb juthatsz válaszokhoz.
- Válaszolnál az én..kérdéseimre?
- Azt hiszem tudod, hogy értem.
Pontosan tudtam, hogy érti. Betekintést nyújt a személyes világába. Most végre megtudhatom, miért védelmez attól a Louis-tól, miért látom őt az álmaimban és, hogy ki is ő valójában. És talán..tudhat valamit azokról a furcsa aurákról amiket láttam.
- És ha most válaszolnál rájuk?
- Nehéz válaszokra koncentrálni, amikor így nézel ki.- bökött a fejével a ruhám felé és perverz mosoly öntötte el az arcát.
Lepillantottam Liam pólójára, ami nedves volt, és a felsőtestemhez tapadt.
- Rögtön jövök.- mondtam, és azzal kisiettem a konyhából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése