,,Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele."
- Erre magamtól is rájöttem.- mondtam unalmat színlelve.- Mindegy. Hány éves vagy?
- 17. Két hónappal idősebb mint te.- Tudja, hogy mikor születtem? Nem. Nem fejezhetem be máris az elején. Most végre válaszolt. Folytattam és közben ráírtam a korát és a nevét a papírra.
- Kedvenc tantárgy?
- A média. Mint neked.- Oké. Ez még nem jelent semmit. Leírtam.
- Utált tantárgy?
- Hm. A média.- Már majdnem leírtam. Most akkor melyik? Szereti vagy nem? Nem kívánkoztam ezen veszekedni. Csak szórakozik velem. Inkább kihúztam a kérdést.
- Legnagyobb álmod?
- Hogy megcsókoljalak.
- Neked minden csak vicc?- tudakoltam, már tényleg az idegesség határán voltam.
- Nem minden.
- Mi nem?
- Te.
- Mondom, hogy nem vicces.- álltam a tekintetét és hálát adtam, hogy nem kezdtem el dadogni.
- Nem, de elpirultál.- Haha.
- Vallásod?
- Nem vallás..kultusz.
- Valami szektához tarozol?
- Úgy áll a helyzet, hogy meg kell figyelnem egy nőnemű embert akit azután fel kell áldoznom.
Ha maradt is mosoly az arcomon, eltűnt.
- Nem nyűgözöl le.
- Még meg se próbáltam.
Felállt a szőr a hátamon és a teremben mintha megfagyott volna a levegő. Normális körülmények közt azonnal felkerestem volna Mr.Oconell-t, hogy ültessen el mellőle és rójon ki rám valami más büntetést. De nem hagyhattam, hogy Liam azt higgye meg tud félemlíteni. Késztetést éreztem, hogy megvédjem magam: akkor és ott elhatároztam, hogy amíg ő nem hátrál, én se fogok.
- Hobbid?- nem válaszolt.- Feltételezem, hogy erre kapunk jegyet, szóval tegyél nekem egy szivességet!
- Milyen szivességet?
Teljesen biztos voltam benne, hogy ez egy célzás, és igyekeztem témát váltani.
- Hobbi..-ismételte elgondolkozva.- Olvasok.
Ráírtam a lapomra, hogy Olvasás.
- Még nem fejeztem be.- kétszer egy nap ugyanazt a mondatot hallani kicsit idegesítő. Folytatta: -Teljes gyűjteményem van a harmadik évfolyam legkiválóbb tanulójának adatairól, aki alig eszik húst, utálja a matekórákat és nem tudja eldönteni, hogy hová menjen tovább tanulni.
Teljesen fején találta a szöget. Nem hittem, hogy ráhibázott volna. Tudta. És tudni akartam, hogy honnan-azonnal.
- Más adatait olvasgatni nem illegális?
- Nem ha az igazgatónál keresgélsz. Egyébként nem kellett elolvasnom belőle semmit. Csupán leellenőriztem azt, amit eddig is tudtam. - Hazudott. Képtelenség, hogy ilyen sokat tud rólam és még csak el se kellett olvasnia az aktámat. Hiszen nem is ismer. Vagy mégis?
- Azt hiszed hazudok.- mondta mosolyogva.
- Ha tényleg ennyi mindent tudsz rólam és még az aktámat sem kellett elolvasnod és bár jól gondolod, én nem hiszem el, mi késztetett arra, hogy pont rólam tudj meg ennyi mindent?
Ujjait a székem aljára hurkolta és közelebb húzott magához.
- A szemed Elizabeth. Az a sápadt, világoskék szempár különösen ellenállhatatlan.- Oldalra biccentette a fejét, mintha új szögből akarna tanulmányozni.- És az a gyilkosan kunkorodó ajkad.
Nem is a kijelentéstől riadtam meg, hanem attól, hogy az egyik részem pozitívan reagált rá.
- Ennyi. Már itt sem vagyok.- abban a pillanatban megszólalt a csengő és én gyorsan felugrottam.
- Várj! Ezt otthagytad még matekórán.- mondta és átnyújtotta a matek füzetemet. Kikaptam a kezéből, mire ő halkan felnevetett. Majdnem fenéken billentettem magam arra a gondolatra, hogy tetszett a nevetésének hangzása. Mikor már elhatároztam, hogy tényleg kilibbenek a teremből, a tekintetem megakadt Liam padon pihent lapjára. Ledöbbentem. Majdnem tátva maradt a szám, de uralkodtam magamon. Egy teljes oldal csak arról, hogy mit szeretek és mit nem. Nem is akarom tudni, mit rejthetett a másik oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése